2016. november 4., péntek

A sárgaszemű ördög és más mesék

"Végeredményben csak arra vágyik az ember, hogy legyen, akinek hiányzik, ha eljön a nap, amikor a földbe kerül."

Téa Obreht: A tigris asszonya

- Sose olvastam még bosnyák származású szerzőtől - mondta Amadea kissé megilletődve.
- És, talán megevett? - kérdezte a tigris, miközben néhány fűszálat rágcsált. - Érthetetlen volt? Unatkoztál?
- Áh, dehogy - felelte sietve. - Néhány dologban nem voltam otthon, de, tudod, ez a könyv nemcsak hogy elbűvölt, hanem a tárgyi tudásomat is gyarapította.
- Na, azért - mondta vidoran a tigris, miközben harlekin katicákat köpködött a fűre.

Annak ellenére, hogy már nem sikerül olyan jó arányban beválogatni szuper könyveket a Várólistacsökkentésbe, mint a játék indulása idején, 2011-ben, akadnak még a homályban gyöngyszemek - és, ha csak két-három ilyen van, már megérte végigkínlódni a játékot. A tigris asszonya is ezek közé tartozik.
Nem tudom, a valóságban mekkora szenzáció volt a fiatal orvos, Téa Obreht első, valószínűleg erőteljes életrajzi adalékokkal bíró regénye, a kiadó teletömte a borítót hízelgő idézetekkel, a belső fülre meg alig fért el a rengeteg díj és listahelyezés. Az efféle méltatások engem vagy hidegen hagynak, vagy tovább növelik a bizalmatlanságom - a megjelenése, 2012 óta szemezek a könyvvel -, semmit nem jelent, mit izzad össze az Elle, a The New York Times, vagy bármelyik más sajtó újságírója egy friss regényről. Szerintem Téa Obreht stílusának semmi köze Márquezhez; ez nem azt jelenti, hogy A tigris asszonya rossz élmény volt, csak homlokegyenest más, mint mondjuk a Szerelem a kolera idején - megérdemli, hogy a saját jogán beszéljünk róla.
A történet első harmadában eléggé húztam a szám, aztán Obreht annyira belejött az írásba, én meg az olvasásba, hogy a hosszú hétvége balkáni hangulatban telt, és nagyon nem tudtam, ezek után mi legyen a következő olvasmányom. Hiányzott a nagyapa, a tigrisek, a számomra ismeretlen hiedelmek, még a babonás emberek is, pedig olvasás közben istenesen felhúztam magam rajtuk.
Tulajdonképpen három szálon fut a történet, ill. három réteget alkot, amelyek simulnak egymásba, mint a hagymahéjak; a külső héj a főszereplő, Natalia nézőpontja, aki egy isten háta mögötti helyre döcög, hogy gyerekeknek adjon be védőoltást. Útközben tudja meg, hogy meghal a betegségét titokban tartó nagyapja, ez indítja el Nataliában az emlékek áradatát - egyrészt megismerjük az ő emlékeit, anekdotáit az orvos nagyapával kapcsolatban, másrészt (ez a harmadik "héj") a nagyapa gyerekkorát, ami tényekből, hézagos emlékekből és különféle hiedelmekből áll. Két mágikus-misztikus történet áll a középpontban, a halhatatlan emberé és a tigris asszonyáé, az utóbbit a szintén orvos unoka nem ismeri meg teljes egészében, de mi olvashatjuk az ő verzióját, amiért kifejezetten hálás voltam.
A szerkesztő helyében Natalia jelenben játszódó szálát kivágtam volna a regényből, az egészhez képest feleslegesnek éreztem, megtörte a regény ívét és kizökkentett a sajátos hangulatból, amit a nagyapa alakjával teremtett meg az írónő. Tudom, hogy senki nem kérdezett engem, de helyette némi történelmi áttekintést, vagy valami hozzávetőleges behatárolást szívesebben olvastam volna, mert bizonyos részeknél úgy éreztem, éppen egy belsős poént olvasok. Az én hiányosságom, hogy nem ismerem annyira a történelemnek ezt a szegmensét és a gugli jó barátom volt, de akkor is volt bennem egy kis hiányérzet.
Ezeket leszámítva azonban észrevétlenül bevonódtam, az egyes emberek apró élettörténeteit szerettem a legjobban olvasni, amelyek önmagukban kész regények. A tigris asszonya meg... egyrészt nagyon elszomorító, ahogy az emberi butaság és szűklátókörűség tud az lenni, másrészt nagyon izgalmas volt, még előre is lapoztam - természetesen a tigrisért aggódtam [ha nyáron a veszprémi állatkertben csak a tigriseket lehetett volna megnézni, nem maradt volna bennem hiányérzet, órákig tudnám őket nézegetni és gügyögni - na, jó, gyűrűsfarkú makit simizni is életre szóló volt, meg azok a piros madarak, amiknek mindig elfelejtem a nevét]. Ilyet még nem olvastam; a történet egyes elemei ismerősek lehetnek, de mind a tigris asszonya, mind a halhatatlan ember meséjének egészét tekintve különleges és egyedi. (Persze, lehet, hogy a délszlávoknak unásig ismert történetek.) Több mint ezerháromszáz elolvasott könyv után  meglehetősen jólesik az újdonság. Mosd le a csontjait, hozd el a testét, hagyd ott a szívét.
Némi türelemmel felvértezve ajánlom mindenkinek.

Ui.: érdekes, h az emlékek közül egy se kapcsolódik Natalia apjához, pedig az elejtett utalásokból, félmondatokból kiderül, hogy nem semmi feszültséget okozhatott a családban.

Eredeti cím: The Tiger's Wife
Kiadó: Cartaphilus
Kiadás éve: 2012
Fordította: Megyeri Andrea
Ár: 3490 Ft eredetileg, de akciókban évek óta olcsón lehet hozzájutni

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése