2014. november 15., szombat

Tematikus post - A háztáji mágia

Úgy tűnik, ezek a tematikus írások többségében nőiesek, nos, majd igyekszem maszkulinabb válogatást is összehozni.
A háztáji mágia nálam az, amit nincs képem mágikus realizmusnak nevezni. Sőt, néha elég annak az érzete, hogy itt mindjárt valami varázslás történik, aztán mégse.
"A konyha megtelt a sülő vaj, a cukor, a citrom és a tojás illatával, ötkor felberregett az időzítő, én pedig kivettem, és a sütő tetejére tettem a tortát. Csend borult a házra. A csokireszelékes tál pont ott volt kéznél a pulton, a torták pedig akkor a legfinomabbak, amikor kiveszik őket a sütőből, nem is tudtam megállni, hogy oda ne nyúljak a tortasütő széléhez, a legkevésbé feltűnő részéhez, és le ne csípjek belőle egy falatnyi meleg, szivacsos, aranybarna darabot. Alaposan megszórtam csokoládéval. Aztán befaltam az egészet."
Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága - a berregő, műanyag leopárd, sosem feledem. Amúgy ez nagyon fura könyv, még sci-fi is van benne, de én szeretem, mert én is fura vagyok.

Alice Hoffman - a háztáji mágia esszenciája ez a nő, egyenlőségjel van közte és a definícióm között. Szerintem a csupasz turkálók szerelmi életéről is képes lenne úgy írni, hogy engem elvarázsoljon, pedig azok igazán randa jószágok.

Joanne Harris: Csokoládé-trilógia - ha valakiről, hát Joanne Harrisről simán elhiszem, hogy mágikus erejű ételeket főz. Meg mágikus könyveket ír.

Sarah Addison Allen - abszolút könnyű, női regényeket ír, pici mágiával, ami egy pimasz almafa (A csodálatos Waverley-kert) vagy mindenhol felbukkanó könyvek (Édes élet) formájában jelenik meg. Elvileg idén jelenik meg A barackfa átka, remélem, nem tolja el a kiadó.

Brunonia Barry: A csipkeolvasó - szegény könyvet nagyjából mindenki utálja rajtam kívül, de bármilyen gagyinak számít is, annakidején magával ragadott.

Isabel Allende: Kísértetház - nálam ez a regény a Száz év magány női megfelelője.

John Banville: Végtelenek - a háttérben munkálkodó görög istenek, régi ház, családi bajok-titkos, ráadásul egy férfiszerző tollából, jessz.

Marisa de los Santos: És besétált a szerelem - ha jól emlékszem, konkrétan nem történik varázslás, de Corneliából simán kinézem az ilyesmit.

"Csakhogy a férjébe nem vésetheti bele az ember a neve kezdőbetűjét. Őt nem lehet pénzért megvenni, bármennyi legyen is az embernek. Őérte a lelkével fizet az ember. Fájdalommal, fáradsággal, cselszövéssel. De fizet. És nem csak egyszer. Fizet érte egész életében."
Mara Meimaridi: A szmirnai boszik - kakukktojás, mert nem voltam elragadtatva a történettől, de tagadhatatlanul ide tartozik.

Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok - csupa meglepetés vagyok, nemcsak férfi szerzőt, hanem keményvonalas ifjúsági regényt is fel tudok mutatni! Andersonnak szép, érzékeny nyelvezete van, szeretem őt olvasni.

Laura Esquivel: Szeress Mexikóban! - ugyan asszonyregény, de hát olyanok ezek az asszonyok, hogy varázsolnak is, igazán nem tehetek róla...

"...a boszorkányság puszta pótlék: irracionális eszköz a felvilágosodás előtti világban, amely átvitte az ismeretlentől való félelmet a közösség sebezhető tagjaira. Keze megállt a sziklán. Végigfutott rajta a hideg. A varázslat nem puszta pótlék, nem egy mélylélektani kategória, magyarázat egy látható okokat és okozatokat nélkülöző világhoz. Egyes gyarmatosok számára valóság volt."
Katherine Howe: A boszorkányoskönyv - szintén nem a szívem csücske, de a ház leírása még az én szőrös szívemben is megmozgatott valamit.

Katharina Hagena: Az almamag íze - igen, ez a könyv ide is illik, még átrendezkedő könyvek is vannak benne.

Italo Calvino: Láthatatlan városok - nem vagyok biztos benne, hogy ide tartozik, de Calvino olyan gyönyörűen ír a sok in 1 városról, hogy az már önmagában mágia. Szómágia.

Dorit Rabinjan: Lakodalmaink - a kis, kopott lakásban nem csupán fülledt, erőteljes hangulatot, asszonyi sorsokat, hanem némi varázslatot is tetten érhetünk.

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya - erőteljes, fenyegető hangulat és a hulló virágok illata jellemzi ezt a regényt, ahol a legerőteljesebb jelenlét egy halott asszonyé. Csodás.

Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan - ebben a műfajmixben minden előfordul, a varázslat minden fajtájával körítve.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése