Jeanette Winterson kiskönyvtára

Fene gondolta volna (legalábbis addig, amíg katacita nem említette), hogy a Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?-ban igen karakteres szerepet kapnak a könyvek, én meg szeretem úgy tágítani a látóköröm (és tovább növelni az irdatlan várólistám), hogy az általam kedvelt regényekben említett regényeket (ez milyen szép mondat, hát még a a három zárójeles közbevetés egy mondaton belül) gondosan feljegyzem.

Olvasmánylista (nem biztos, hogy teljes):

• Jane Austen
• Brontëk
• Samuel Taylor Coleridge (Csüggedés: óda)
• Emily Dickinson
• T.S. Eliot
• Thomas Hardy: Lidércfény (ezt már Cotta is ajánlotta)
• John Donne
• Mark Doty: Kutyaévek
• D.H. Lawrence: Lady Chatterley szeretője
• Doris Lessing
• Katherine Mansfield
• Andrew Marwell (Rideg úrnőjéhez)
• Kate Millett
• Toni Morrison
• Vladimir Nabokov: Lolita (igaz, utálta, de itt a helye)
• Mrs. Oliphant
• Susie Orbach (a szerelme)
• Wilfred Owen
• Ruth Rendell (egyik anyja)
• Adrienne Rich
• Christina Rossetti
• Anne Sexton
• Ali Smith (barátja)
• Neville Symington
• William Shakespeare
• Muriel Spark
• Virginia Woolf

Néhány idevágó idézet a könyvből:

"Azért hiszek a szépirodalomban és a történetek hatalmában, mert rajtuk keresztül a nyelveken való szólás valósul meg. Nem kell elhallgatnunk. Ha valami nagy baj ér, keresgéljük a szavakat, dadogunk, hosszú szüneteket iktatunk be. Elakadunk. Mások nyelvén keresztül azonban visszakapjuk a nyelvünket. Fordulhatunk a vershez. Kinyithatjuk a könyvet. Valaki már járt odalent a mélyben, és felhozta nekünk a szavakat.
Szükségem volt szavakra, mert minden boldogtalan család a csöndre esküszik. Sosem bocsátanak meg annak, aki megtöri a csöndet. Neki kell megbocsátania saját magának."
"Sokáig tartott, míg rájöttem, hogy kétféle irodalom létezik; az egyiket mi írjuk, a másik minket ír. Amelyik minket ír, veszélyes. Oda jutunk, ahova nem kívánkozunk. Azt nézzük, amit nem szeretnénk látni."
"Lassan ráébredtem, hogy nem vagyok egyedül. Száműzöttek, kívülállók, szökevények, hajótöröttek szép számmal akadnak az írók között. Ők a barátaim. Minden könyv palack, benne üzenettel. Csak ki kell nyitni."
"Nekem ez volt a legfontosabb. Úgy éreztem magam, mintha egy könyvtárban laknék, vagyis ott, ahol világ életemben a legboldogabb voltam."
"Nem ez volt az utolsó eset, amikor a könyvek megmentettek. Ha a vers mentőkötél, a könyv tutaj. Legingatagabb állapotomban egy-egy könyvön egyensúlyoztam, és miután bőrig áztam, összetörtem az áradatban, a könyvek átsiklottak velem az érzelmek vadvizén."

Kép innen

"Akkoriban az átmeneti megkönnyebbülés legjobb módja az volt, hogy Párizsba utazom, és elbújok a Shakespeare and Company könyvesboltban.
(...)
Úgy éreztem magam, mint annak idején az accringtoni könyvtárban. Biztonságban. Körös-körül könyvek. Mélyebben, egyenletesebben lélegeztem, és nem zaklattak a kísértetek. Átmeneti, de értékes idők voltak."
[Ki ne akarna itt szanatóriumosdit jászani?! Van macska és ágy is, mi kell még?]
"Az irodalom mindenkié."

Ui.: Jeanette honlapján van egy link, ahol beleolvashatunk az általa szeretett versekbe.