2013. április 4., csütörtök

Széljegyzet a Nyúlhoz



"Megvásárolta a látványos La Grenouillére-t is, amelyen Monet fürdőzőket ábrázol.
(...) Egy népszerű helyet ábrázol a Szajnánál nyáron. Fürdőruhás alakok mennek a keskeny pallón a napfénytől mintás vízhez, míg azok, akik nem fürdenek, a part felé tartanak, egyetlen cinóber folt ég az egyik ruha szegélyén. Az előtérben ötletszerűen kikötött evezős csónakok - Laforgue »káprázatosan elképzelt« csónakjai -, a jelenetre lombmennyezet borul. Fodrosan iramlik el a víz, eggyé válva a fürdőzők bókoló fejével, »a levegő színének örök mozgásával«. Épp csak annyira van meleg, hogy be lehessen menni a vízbe, gondolnánk, szinte hűvös van ahhoz, hogy kijöjjenek. Feléledünk, ha ezt a képet nézzük."


"Kellemes, lusta délelőtt a Maison Fournaise-ben, a Szajna-parti étteremben, az egyik újonnan felkapott helyen, amelyet a párizsiak vonattal is elérhetnek. Sétahajók és egy vitorlás látszanak az ezüstszürke fűzfák között. Piros-fehér csíkos ponyvatető védi a társaságot a tüzes napfénytől. Renoir új világa - festők, patrónusok, színésznők - éppen végeztek a reggelivel, és itt mindenki jó barát. Modellek dohányoznak, isznak és beszélgetnek az asztalon hagyott üres palackok és az ételmaradékok között. Itt nincsen szabály és előírás.
Ellen Andrée színésznő, fején virágos kalappal, a szájához emeli a poharát. Raoul Barbier báró, a gyarmati Saigon volt polgármestere a tarkójára tolt barna pincskalapban beszélget a tulajdonos lányával. Fivére, aki szalmakalapot visel, mint egy igazi evezős, az előtérben állva figyeli a reggelit. A sportos és lezser Caillebotte fehér triküban, szalmakalaposan lovagol megfordított székén, úgy figyeli Aline Charigot-t, a fiatal varrónőt, Renoir szeretőjét és leendő feleségét. Paul Lhote festő tulajdonosi mozdulattal karolja át Jeanne Samary színésznőt. Az egész kép a mosoly, a csevegés és kacérkodás mátrixa.
És Charles is benne van. Ő az a férfi ott leghátul, cilinderben, fekete öltönyben, kissé elfordulva, aki csak futólag látható. Épp csak felcsillan szakállának rozsdabarnája. A rokonszenvesen nyílt arcú, rosszul borotvált Laforgue-gal beszélget, aki, mint tisztességes költő, ellenzős munkássapkát és talán kordbársony kabátot visel.
Kétlem, hogy Charles valóban súlyos és sötét szerzetesi ruháját viselte volna egy evezős kiránduláson a nyári napsütésben, és cilindert tett volna szalmakalap helyett. Ez egy belterjes tréfa barátok között a mecénás egyenruhájára, Renoir arra céloz vele, hogy patrónusokra és kritikusokra szükség van a háttérben, a peremvidéken még a legderűsebb, legszabadabb napokon is.
Proust azt írja erről a képről. »az úriember... cilindert viselt az evezős kiránduláson, ahol határozottan kirítt a környezetből; ez azt bizonyította, hogy nemcsak rendszeres modellje, de barátja, talán patrónusa Elstirnek.«
Charles határozottan kirítt a környezetből, de ő a modell, barát, patrónus, és itt van. Charles Ephrussi - vagy legalábbis Charles tarkója - bevonul a művészettörténetbe."



Edmund de Waal: A borostyánszemű nyúl (Gabo, 2011, fordította: Sóvágó Katalin)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése