2012. október 20., szombat

216. (Alabástrom kamrába zárva...)

Emily Dickinson: 216. (Alabástrom kamrába zárva...)

Alabástrom kamrába zárva,
Nincs soha reggel
És nincs soha dél,
Jámboran szúnynak a feltámadandók
Selyem a padlás,
Kő a fedél.

Felettük csillog
Várában a szellő
Egykedvű kalászon zümmög a méh,
Madár fütyül el-elakadozva - 
Mi porladt itt el, mily bölcseség!

Föléjük évek s mennyek sorakoznak,
Világok vájják
Íveiket,
Hullnak diadémok és tűnnek a dogék,
Mint a hó korongján a jelek.

Tavasz ráz ajtót,
De az echo dermedt,
Dérből az ablak
S a kapu befagy.
Márványkamrákban napfogyatkozások,
Korszakok falkái ott porlanak.

Tavasz ráz zárat,
De a csend dermedt,
Északi tájról szabadúl a fagy,
Jégcsapok kúsznak sarki üregből,
Márványban az éjfél megcáfol, te Nap.

(Fordította: Károlyi Amy)





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése