2012. szeptember 22., szombat

A bennünk rejlő fájdalom

"- Ha meghalok - kezdi Mair, Caroline arcába nézve, még mindig a vállába vájt ujjakkal -, és a papád újból megházasodna, az új feleség megpróbálja elvenni az ékszereimet - hajol közelebb a mama. - Azt akarom, hogy te kapd meg. Hallod? Mindet. Ez itt mind a tiéd. Nem szabad megengedned, hogy az övé legyen. Vagy valamelyik nénikédé. Megértetted?
 Caroline bólint. Nem egészen érti a dolgot.
 (...)
 A munkából hazatérő How ott találja lányát az asztal mellett, előtte nyitott iskolai könyveivel. A konyhában dermesztő a hideg. Caroline ajka szinte kék, annyira fázik.
 - Mi történt, édesem? Nem ég a kályhában a tűz? Hol van a mama?
 - Most dugja el az ékszereit az új feleséged elől."


Maggie O'Farrell: A köztünk lévő távolság
Értékelés: 4.87 akármi az 5-ből
Kedvenc karakter(ek): Evie, Pearl

Érdekes volt a könyvvel való kapcsolatom, rögtön úgy kezdődött, hogy én erre bizony nem vagyok kíváncsi - ritka szerencsétlen választás volt a homokos tengerpart és az Elle ajánlása -, biztos valami rózsaszín chick-lit, ebből a műfajból pedig évekkel ezelőtt kinőttem. Aztán láttam a Molyon, hogy cseri olvassa, mindegyik szemem kimeredt meglepetésemben, aztán még inkább, amikor négy és fél csillagra értékelte - az, hogy az Együtt lehetnénkhez hasonlította a könyvet, megpecsételte a dolgot: olthatatlan kíváncsiság ébredt bennem a regény iránt.
Totálisan kellemes csalódás volt, annak ellenére, hogy van benne szerelmi szál, de a többivel egyformán hangsúlyos, csak a végén válik ki közülük, amiatt vontam le pár pontot, szükségtelen volt ennyire elhúzni a befejezést.
Azt szerettem a legjobban ebben a könyvben, hogy a családi, lelki problémák könnyedén vannak tálalva, mégis érezzük a súlyukat, nagyon kedveltem a stílusát. Két család három generációjának életébe pillanthatunk bele, mozaikszerűen villannak fel a szemünk előtt az emlékek, különféle történések, némelyeknek köze van a fő sodorhoz - azaz Jake és Stella saját és közös történetéhez -, mások csupán a szereplőkről adnak tájékoztatást. Természetesen a fentebb említettek családját ismerjük meg; a post elején lévő idézet tisztességes képet ad Mairről, Jake nagyanyjáról, aki szűk, korlátokkal teli világában egyetlen élvezetet talál: a főzést és az evést, ám utóbbit csak titokban műveli, mintha bűnös szenvedélyről lenne szó. Lánya, Caroline kései gyerek és teljesen más, mint a bátyjai, Mair nem tud mit kezdeni vele. A tökéletes lázadó példája, elutasítja az anyja főztjét, majd elszökik otthonról, hogy kiszabaduljon szűk kalickájából. A nyughatatlan vándorlás gyümölcse lesz Jake, aki Kínában nő fel, Hongkong az otthona, az élete azonban olyan fordulatot vesz, amely Angliába kényszeríti.
Bevallom, Stella családi krónikájára már nem emlékszem ilyen részletesen, Domenico és Valeria az olasz bevándorlók minden gondjával megküzdenek, és néhány problémájukat még az unokáik is hordozzák. Stella ebből a szempontból pont olyan, mint Jake, idegenek a saját hazájukban, és valaki erősen körülhatárolja az életüket, a nő esetében ez Nina, a nővére. Olyan testvéri kapcsolat ez, amely zárt közösséget alkot és egyben elszigeteli őket más emberektől, olyannyira, hogy szövetségük gúzsba köti őket, illetve Nina az, aki a húga minden önálló törekvését lerombolja. Ez a kapcsolat volt számomra a legérdekesebb, bár nem tudtam megérteni egyik testvér viselkedését sem, és persze ez sem ilyen egyoldalú, a vége felé sokat árnyalódik a kép.

Összességében nagyon álmos vagyok és most befejezem ezt a postot, Maggie O'Farrell többi könyve pedig ment a kívánságlistára, de hogy mikor fogom őket elolvasni, azt nem tudom.


Eredeti cím. The Distance Between Us
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2012
Fordította: Kiss Marianne
Ár: 2490 Ft
Az írónő honlapja




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése