2012. augusztus 15., szerda

Parázs mesék

"Ó, de régen is volt már az, amikor hatalmas tökre ültünk, és azon úszkáltunk a Tiszán, lágyult el a kocsmáros hangja, és megölelte Béci vállát, cingár kis kölyök voltam, és akkor a húgomat elragadta a víz. Vitte, vitte egyenesen egy buzgár felé, mi meg csak ordítottunk, visítoztunk a parton. A folyó büntet, bátyám, ne feledd, csak tényeket ismer, a nagyszájúak véleményét pedig szereti megcáfolni, mutatott a másik sarokban félrészegen fennhéjázó halászokra. Béci elgondolkodva nézett rá. Ilyen a Tisza, fiam, kegyetlenül akaratos folyó."


Halász Margit: Éneklő folyó
Értékelés: 5* prominens bögrecsárda az 5-ből
Kedvenc karakter: Árvai Lali:D


Számosával vannak olyan könyvek az életemben, amelyek nagyon-nagyon érdekelnek, de valami miatt úgy érzem, még nem érkezett el az idő, ezért várok, várok, aztán átkozódom, hogy mi a fenének vártam ennyi ideig. (De ez még mindig a szerencsésebb kategória, mint a hatalmas pofára esés.)
Az Éneklő folyó kicsit olyan élmény volt számomra, mintha hazaérkeztem volna; otthonos érzés volt hallgatni Mari nagymamájának meséjét a tiszai szörnyről, ami bánatosan sír elvesztett szerelmese után, de a regényben szereplő alakok is ismerősek voltak, hiszen ízig-vérig magyar figurák, ismerhetjük néhány vonásukat más történetekből, vagy az utca túloldaláról, a munkahelyről vagy akár csak hallomásból. Néhány szereplőnek öröm elemezgetni a lelkivilágát, például Mariét, ennek a szerelmi drámának a királynőjéét. Olyan ez a nő, mint egy Hortobágyon nőtt orchidea, az ember csodálkozik, hogyan tud ezen a szikkadt, kegyetlen földön megélni ez a kényes, üvegházba való törékeny virág, és egyáltalán, hogy a csudába került ide, a Jóisten pottyantotta le a földre? Mari, Kandicsfalva orchideája, ez a két diplomás festőnő Béci, a falu hentese mellett tengeti az életét, amit ő boldognak és teljesnek nevez - csoda, hogy az ég még nem repedt meg -, nem is tudom, hogy lobbanhatott benne szenvedély a zöldszemű Renátó iránt, biztos a tiszai szörny síró éneke tehet róla.
Amit ezekből a kapcsolatokból szerintem meg lehet tanulni, az az, hogy a szerelem önmagában nem elég. Édeskevés az a hirtelen kiszikrázó, leírhatatlan érzelem a gyomor és a szív között, erre házasságot - már amennyire én értek hozzá - nem lehet építeni, ha nem társul mellé közös hullámhossz (talán ez a legfontosabb), egyetértés, együttműködési készség, hasonló életszemlélet és néhány közös téma. Felelősségérzet, egymás kölcsönös megbecsülése. Mert Mari és Béci olyanok egymás mellett, mint egy cikornyás, kicsit silány minőségű üvegpohár és egy mázas bögre, aminek letörött a füle, de ugyanez igaz Kisékre, főleg Beára. Mindig keres valamit, de sose találja meg, pokoli lehet. A benne tátongó űrt keresi tulajdonképpen, talán az önbecsülése hiányát, amelyet használtruha-bálákba próbál fojtani. Bezzeg a Kozma Orbán, a remekbe szabott ladikok alkotója, ő tudja, mi a dolce vita, és tudják Mariék malackái is, a Rómeó és a Júlia.
És persze tudja a Tisza, ez a festett szőke ledér nő, aki mindig ad, de mindig többet vesz el, mert ő a partba szerelmes, és az emberekkel ellentétben oly ritkán és oly kevés időre érheti el vágyai tárgyát, és azok a hülye emberek még mérgezik is, meg állandóan fogdosnák a halakat, a vén, telefonáló harcsa is megmondhatja, meg a kerge szilvaorrú keszegek. Amikor pedig a szörny megmozdul benne, az epergömbökről álmodó gyík felrezzen, és belebújik a sátort formáló Anna Karenina lapjai közé.
De mindenki tudja ám, hogy Kandicsfalva a világ közepe, oszt Dallas, ezt Árvai Lali is megmondta, a horgászok sokfunkciós átka, meg a fácánjai.

"A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az."


Kiadó: Geopen
Kiadás éve: 2011
Ár: 2990 Ft


5 megjegyzés:

  1. kortárs magyar író-fóbiám egyre erősödik, viszont rendkívül kedvcsináló posztot írtál az Éneklő folyóról, lehet bepróbálkozom vele valamikor..

    VálaszTörlés
  2. Csodás poszt lett, szavamra! :-) Nagyon élveztem olvasni, a könyv pedig örülök, hogy ennyire tetszett :-)) Én is anno nagyon szerettem, pedig iszonyatosan tartottam tőle, de rájöttem, nem kellett volna. Ámbátor lehet, hogy majd egyszer újraolvasom, mert amikor még ezt olvastam, akkor még nem volt az Anna Karenina az elolvasott könyveim listáján, lehet hogy már ezzel a hátam mögött sokkal több összekacsintást meg egyéb, új rétegeket is észrevennék. No, meg hát a posztod is újra meghozta a kedvemet hozzá :-)

    VálaszTörlés
  3. katacita: de miért:) Mondjuk, nekem is elég mumus-kategória, de ezt az ágát szeretem, a lila ködös, elszállt implicit izéket nem.
    Nagyon jó kis könyv, szerintem érdemes belelesned.

    Heloise: köszi:) Igen, emlékszem, hogy meséltél róla:)
    Éjszaka jutott eszembe, hogy lehet, hogy kedvenc könyvem lesz.

    VálaszTörlés
  4. túl sok a negatívkodás, mártírkodás, szenvedés, és mindezekben való élvezetes lubickolás (az író által). persze ez általánosítás, vannak itt csodálatos könyvek, csak ismerem magam annyira, hogy a fenti kategóriával inkább nem kínzom magam, nem bírja már az ilyet a lelkem:)
    ezzel viszont mindenképpen bepróbálkozom, szimpatikussá tetted nagyon :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Értem, miről beszélsz, ez nekem se a kedvenc kategóriám. De az Éneklő folyó nem ilyen. Nagyon nem:D

      Törlés