2016 nálam a bajba jutott nők éve. Helen McDonald (H, mint héja), Caroline Knapp (Pia) és Cheryl Strayed (Vadon) mind súlyos krízist élt át a szülei halála után - Caroline egy évvel az apja halála után az édesanyját is elvesztette -, mindegyikükkel a rák végzett. De inkább azt kellene írnom, hogy tönkrement az addigi életük. Fiatal, ám már felnőtt, önálló élettel bíró emberekről van szó, közülük kettőnek tartós kapcsolata, ill. jó házassága volt - legalábbis a felszínen, bár szerintem súlyos válság esetén egy stabil, szeretetteli párkapcsolat is tönkremehet, nemcsak egy problémás, amelyben a rejtett gondok előtörnek, ha valamelyik felet tragédia éri.
Először azt gondoltam, hogy még Helen járt a legjobban, aki a gyászt (részben) egy héja megszelídítésével dolgozta fel, de saját bevallása szerint akkoriban kicsit megőrült, ami a könyvében is egyértelműen látszik, ezért átnyergeltem Cherylre, aki talán a legegészsé... igen, végiggyalogolni 1500 kilométert az amerikai vadonban, még ez tűnik a legegészségesebbnek, de, ha megnézzük, előtte mi történt vele, a kép már korántsem olyan egyértelműen pozitív.
[Aztán rájöttem, hogy én jártam a legjobban - nyilván nem véletlen, hogy kíváncsi voltam ezekre a könyvekre. Kurva nagy szerencsém volt, hogy nem sokkal előtte lépett be valaki az életembe és nem futamodott meg attól az érzelmi roncstól, aki akkor voltam, hanem meglátott bennem valamit és segített többé-kevésbé összerakni magam. Igen, többé-kevésbé. Soha nem leszek már töretlen egész. De, amikor az voltam, az is csak illúzió volt.]
Cheryl a legfiatalabb a három nő közül, ha jól emlékszem, 22 éves volt, amikor meghalt a negyvenöt éves édesanyja. Bevallom, azt hittem, sokkal könnyebb lesz ez a könyv; nem cukormázas spiritiszta, Camino-szerű halandzsára számítottam, de arra se, hogy az első fejezetnél legszívesebben a szembe szomszéd leanderdzsumbujáig hajítanám a könyvet, aztán elszaladnék a másik irányba, hogy minél messzebb kerüljek tőle. Megidézte az akkori életemet, kiszabadult a mérgező dzsinn a dobozból és nekilátott újabb darabokat kiharapni belőlem. Nem volt egy pepsi érzés.
Ahogy Caroline Knapp menekült az alkoholhoz, Cheryl ugyanarra használta az egyéjszakás kalandok során összeszedett férfitesteket - és a heroint. Ki akarta tölteni a lyukat a szívében, de az csak nem akart eltűnni. Egy újabb, még mélyebb gödör után a bujkáló gondolat - teljesíteni a Pacifikus Túraösvény egy szakaszát - tervvé nőtte ki magát. Van egy olyan érzésem, hogy ugyanaz az önpusztító vágy vezette (legalábbis először) a PTÖ-n, mint ami a házassága tönkretétele és a drog felé hajtotta. Komolyan csodálkozom, hogy túlélte.:) Nulla edzettséggel, minimális ismeretekkel vágott neki az útnak, milliom felesleges cuccal tömte tele orbitális hátizsákját, amit csak lekuporodva tudott felemelni - ha más nem, ez tuti önbüntetés -, és, ahogy kiderült, eggyel kisebb túrabakancsban. Igen, kell a hely a lábujjaknak. Ja, és két nappal indulás előtte még belőtte magát heroinnal.
"- Megjártam Koreát - nyögte, miközben szemmel láthatólag erőlködve fellendítette a kisteherautó fémplatójára. - De még ott sem cipeltünk ilyen nehéz hátizsákot. Illetve egyszer talán ilyen súlyos volt a holmim, de akkor éppen büntetésben voltam."Érdekes. Ahhoz képest, hogy ez a drog mennyire addiktív szer, Cheryl függősége nem kerül előtérbe, olyannak tűnik, mint a kocadohányzás, ami bizonyos bulik alkalmával aktivizálja magát. Nekem ez nagyon furcsa volt, azon se lepődtem volna meg, ha az első túranapon habzó szájjal összeesik az elvonási tünetek miatt, de lehet, hogy az írónő szándékosan nem részletezte a témát.
 |
| Cheryl a PTÖ-n Forrás |
 |
| A vágyott Snapple limonádé |
Jaj, képzeljétek, a könyveit pedig elégette! Oké, értem, ahol szó szerint meg is halhatsz és a hátizsákod tartalmától függ az életed, néhány száz oldalnyi papírdarab viszonylag hátul szerepel a prioritási listán, de az égőáldozaton jobban meglepődtem, mint a heroinon. A kötet végén van is egy lista a PTÖ-n elégetett könyvekről.:D Kettő menekült meg a tűzhaláltól, egy cserekönyv és egy verseskötet (Adrienne Rich: Dream of a Common Language), utóbbi végigkalandozta a Pacifikus Túraösvényt. Vajon sérülés nélkül megúszta?
Cheryl viszontagságai közepette a gondolatait, emlékeit is megosztja az olvasókkal, ha úgy tetszik, útja egy szerzetesi elvonulás - Helen McDonald is tkp. a természethez, a vadonhoz fordul az emberektől, amikor a héjával vadászik -, vagy belső utazás, ha úgy tetszik. Nem véletlen, hogy egyedül akart haladni az ösvényen. Sok bólogatnivaló mondat szerepel a belső monológjaiban, az maradt meg a legjobban bennem, hogy: A legnagyobb hibája, hogy meghalt. Jót tett a könyvnek a témaváltogatás, négyszáz oldalnyi gyaloglás, a vissza-visszatérő problémák és emberek még így is picit kifulladtak nekem a végére és pihentetnem kellett az olvasását.
Testreszabott olvasmány volt a Vadon, nagyon örülök, hogy a vásárlásakor félredobtam minden önmegtartóztató mantrát és olyan fasza könyveket zsákmányoltam, mint a Pia és ez. A borítón merengő Reese Witherspoon senkit ne riasszon el, nem cukormázas-happy endes, önsajnáltató regényről van szó, és nagyon kevés túraadat szerepel benne, ha valaki attól félne, hogy unalmas.:)
Kiadó: Cartaphilus
Kiadás éve: 2015
Fordította: Gázsity Mila
Ár: 3690 Ft
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése