2015. április 10., péntek

Szomorú magányosság

"Legszívesebben ismét elaludnék, annyi biztos - egészen frusztrált vagyok, és már odáig jutottam, hogy feladom az összes reményemet, és egyszerűen tovább alszom. Valóban ott tartok, hogy semmiféle kiutat nem látok magam előtt." 

Banana Yoshimoto: Csipkerózsika-álom

Ez az a könyv, ami némi fejtörést okoz: a magyar kiadás hanyagsága miatt volt közepes olvasmányélmény, vagy ettől eltekintve sem nagy szám? Úgy rémlett, Banana Yoshimoto élvezetes és népszerű könyveket ír, de engem nem ragadott magával.
(Személyes üzenet: Pilla, remélem, nem haragszol. Attól függetlenül, hogy nem estem tőle hasra és baromi soká olvastam el, nagyon örülök az ajándékodnak, valószínűleg örökre megőrzöm, a Marie Christmas képeslappal együtt, amit könyvjelzőnek használtam. A neked ajándékozott japán ugye tetszik? Mellesleg, éljen a szinkronolvasás!)

Lehet (biztos), hogy kialakult bennem némi előítélet Katherine postja után, amit éppen a könyv olvasása előtt sikerült észrevennem. Jogosan. Ha az alapos és precíz Katherine azt írja, hogy "alig találni olyan szépírót a magyar könyvkiadásban, akinek ennyire szégyenletesen hanyagul adták volna ki a műveit", akkor az valószínűleg úgy is van. Sajnos erről tíz perc múlva én is meggyőződhettem.
A szöveg az eredeti mű német fordításából készült (pedig ez a megoldás már Nora Robertsnél se működött), és önmagában is szép kövér hibákat tud felmutatni. Úgy éreztem, a szöveg folyton kilökdös magából, nem tudtam felvenni a fonalat és belehelyezkedni a történet hangulatába.
Hogy lássátok, miről beszélek:
"A megszokott városkép a hó-make-up hatására science fiction-né változott át, így egyszerűen káprázatos."
Emellett olvashattam Marsh Mallow-ról (nem, nem egy tréfás nevű személyről van szó), edami macskáról (ami az Alice Csodaországban Cheshire Cat-je), de volt mondatonként változó stílus és egy bekezdésen belül váltakozó nézőpontok.
Az, hogy nekem, aki hajlamos beleveszni a történetbe, majd' kiszúrják a szemét a hibák, sokat elmond mind a magyar kiadásról, mind magáról a novellákról. A Trivium bénázását nem taglalom tovább, térjünk át történetekre.
A kötetben három novella szerepel; valamennyire egyfajta nyomasztó, álomszerű lebegés jellemző, mintha belépnénk a szereplők álmaiba. Mindhárom főszereplő problémája az alváshoz, az álmokhoz (és egy halálesethez) kötődik, ugyanakkor egy álom, látomás jelenti a megoldást is.
A három közül az első tetszett a legjobban, talán azért, mert még igyekeztem megszeretni a könyvet és valami értelmet belelátni, de ahogy haladtam előre, a történetek egyre vázlatosabbak és erőtlenebbek lettek. Az első novellában a főszereplőnek van egyénisége, motivációi (ill. azok hiánya), és még a kíváncsiságom is kitartott, egészen a végéig tanácstalan voltam, mire fog kifutni az egész. Képes voltam azonosulni  a huszonéves Tarekóval, aki mindenhonnan lemorzsolódik és fogalma sincs, mihez kezdjen az életével. Parkolópályára került az élete és az alvásba menekül - az a kérdés, képes-e valójában felébredni. Ismerem ezt az érzést, a ragadós, nyúlós álom-ébrenlétet, ami olyan, mint egy ingovány. Nincs más, csak a puha sötétség, a lassú ringatózás a puha öntudatlanságba, de elvarázsolt királykisasszonyok csak a mesében léteznek. Értünk nem jön el a herceg, se lóval, se anélkül, magunknak kell megtörnünk az átkot.
Sajnos a befejezés csalódást okozott, mint amikor egy finomnak tűnő süteményről kiderül, hogy fűrészporízű. A másik két novella még banálisabbra sikeredett, alig vártam, hogy a kötet végére érjek.

Újfent elfilozofálhatnék azon, hogy velem van-e baj, túl türelmetlen voltam-e, de ezúttal a kétely mákszemnyi szikráját sem érzem. Nekem ez kevés, túl sok (jobb és rosszabb) könyvet olvastam ahhoz, hogy az ilyesmi megérintsen.

Eredeti cím: 
Kiadó: Trivium
Kiadás éve: 2005
Fordította: Kóbor Márta
Ár: 1990 Ft

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése