2014. szeptember 23., kedd

Az élet rózsái

"– (…) És ha boldog az ember, de nemcsak úgy tessék-lássék, hanem igazából, akkor még jobban megijed és fél, mert nincs hozzászokva. Szerintem aki igazán fifikás, annak úgy kéne intéznie, hogy baromi szerencsétlen legyen, olyan, mint egy rakás érzéketlen kő, akkor nem félne a haláltól. Én aludni se bírok. Ilyen a lámpaláz. Na jó, boldogok vagyunk, de ez még nem ok, hogy elhagyjuk egymást, ugye?
– Kérsz egy nyugtatót?
– Nem fogok nyugtatót bevenni boldogság ellen, a kurva életbe. Gyere!
– Ne félj, nem fog megbüntetni az élet, csak mert boldog vagy.
– Nem tudom. Az élet egy jó nagy kukkoló. Kifigyeli, ha boldog valaki."

Émile Ajar: Salamon király szorong

Az év egyik legjobban várt könyve volt nálam Romuska "új" könyve - ami csak a magyar olvasóknak új, Franciaországban 1979-ben jelent meg. Tudom, hogy a köszöngetések unalmasak, de én nagyon, nagyon hálás vagyok a Park Kiadónak, amiért A virradat ígérete után folytatja az írói életmű kiadását. Bognár Róbertet meg csak úgy simán imádjuk a fordításokért.:)

Jean - akit az ábrázata alapján simán börtönbe csuknának vagy öt vére - két haverjával megosztva taxisofőrként dolgozik. Egy nap különös utasa lesz, Salomon Rubinstein esq. nadrágkirály, aki a konfekcióiparból visszavonulva telefonos lelkisegély-szolgálatot működtet a saját lakásában. A Salamon királyként emlegetett, az életre amúgy roppant dühös idős úr észreveszi Jean kollektív, mindenre kiterjedő érzékenységét és felfogadja személyes szolgálatra. Ettől kezdve Jean hol időseket látogat Salomon úr ajándékkosaraival, hol őt fuvarozza. Egyszer Cora Lamenaire volt sanzon énekesnőhöz küldik, aki úgy öregedett meg, hogy észre sem vette, és csak az emlékeinek él. Jean, az olajba ragadt sirályokhoz hasonlóan őt is megszánja, de meddig lehet elmenni általános szeretetből kiindulva? És mi történik, ha az ember nem lehet többé közhasznú, mert a semmi helyett immár lesz valamije?
"– Tudod, Jeannot nyuszi, régen Franciaországban még tudták, hol az arany középút.
– Na és hol van? A földrajz sosem volt erősségem.
– Arany középút. Egyenlő távolság a leszarom meg a beledöglök közt. Nem csukom magamra az ajtót, de nem is engedek be mindenkit. Nem hagyom, hogy a szívem megkérgesedjen, de nem is emésztem halálra magam. Nehéz megtalálni a középutat."
Fél órája kotlok ezen a bejegyzésen, most töröltem ki egy kövér bekezdést, mert szar volt és erőltetett. Az a nagy büdös helyzet, hogy képtelen vagyok róla olyan érzelmes-személyes postot írni, mint mondjuk az Átmeneti üresedésről, mert hiába ismerősek bizonyos elemei, a téma egésze távol áll tőlem. Ezzel együtt három könyvet olvastam Romain Garytól, de akárcsak az Előttem az életről, a Salamon királyról is csak kínnal tudok összekaparni valamit - mert nincs mit hozzátennem. Asszem, bármit is ír Romuska, rajongó lelkesedéssel olvasom, de a gyerekkortól távol és az öregségtől még messze vagyok - persze felháborít, hogy sokak szerint minek Salomon úrnak olyan öltöny, ami ötven év múlva is öltöny lesz, amikor már 85 éves, de (még) nincs meg a személyes érintettségem, ami szenvedélyes szónoklatot váltana ki belőlem. Képes voltam erre egy kövér bekezdést szánni, jézusom.
A másik fő motívum, az, hogy mindenki szorong, az már ismerős. Amikor az esőtől nem tudok elaludni, mert arra gondolok, hogy hányan vannak, akik nem tudnak meleg fedezékbe vonulni, amikor éjszaka olyan esetek jutnak eszembe, ahol nem tettem meg valamit. Nem csoda, hogy Salomon úr lelkisegély-szolgálatához éjjel fut be a legtöbb hívás. Éjszaka nincs hova bújni magunk elől. Az egész szorongás-pakk lidércként ül a mellkasunkon. 
Salomon úrét is nyomja a sajátja, talán azt akarja elleplezni a konfekció-gondviseléssel - de nem lehet örökké várni. Harmincöt-negyven évig igen. De örökké nem.:)

Annyira jólesett jót olvasni a The Restorer nyűglődései után, hogy két nap alatt befaltam az egész könyvet. Olyan az olvasmányaim listáján, mint egy csillogó zárvány - nem volt ideje kibontakozni, és akkor látszik a nagyszerűsége, ha mindenki saját magának megszemléli, azaz elolvassa.

Eredeti cím: L'angoisse du roi Salomon
Kiadó: Park
Kiadás éve: 2014
Fordította: Bognár Róbert
Ár: 3500 Ft

7 megjegyzés:

  1. Az író iránti szereteted kellően személyessé teszi a posztot szerintem :)
    Még semmit sem olvastam tőle, nem tudom, miért, de félek tőle egy kicsit, meg a francia dolgokat sem szeretem. Pedig olyan kedvcsinálókat írsz mindig:)
    A két idézet meg.. na most olyan leszek, mint valaki aki Az alkimistát olvassa és a homlokára csap, hogy jaj ez mennyire igaz rám!!!!, de tényleg, az első idézet, annyira én vagyok/voltam, szerencsére inkább az utóbbi, még kezeltetnem is kellett magam, hogy elfogadjam, hogy nem fog a karma lecsapni rám azért, mert nekem épp jó. Legalábbis nem feltétlenül:)

    VálaszTörlés
  2. "– Ne félj, nem fog megbüntetni az élet, csak mert boldog vagy. "
    Ez kéne legyen a mantrám, hátha egyszer bevésődik...
    A másik idézeten meg hangosan röhögtem itt, mennyire igaz :) Hezitálok még a könyvön, A virradat ígérete engem nem bűvölt el annyira, de lehet egyszer kap még egy esélyt Gary.

    VálaszTörlés
  3. katacita: köszi.:))
    En bloc franciák? De hát annyira sokfélék... meg mintha az Együtt lehetnénk tetszett volna neked, vagy rosszul emlékszem?
    Ó, nyugi, ez nálam is megvan... tegnap egész jó napom volt, és eszembe jutott, hogy "Jaj, most jön egy nagyon rossz?" Meg ha apám felhív, az az első gondolatom, hogy milyen katasztrófa történt már megint.

    ilweran: úgy látom, ez sokaknál működik:S
    Az Ajar-könyvek mások, ha röhögtél az idézeten, szerintem tehetsz vele egy próbát.:) A virradat ígérete nekem nagyon személyes élmény volt, szal nem is tudok más lenni, mint elfogult.:)

    VálaszTörlés
  4. Hát úgy a francia nyelv/kultúra/hangulat/minden kicsit taszít., kb ez az egyetlen az egész világon, biztos túl sok Victor Hugo-t nyomtak le a torkomon annak idején:) Az Együtt lehetnénk valami csoda folytán tényleg nagyon tetszett.
    Ne is mondd, ez a tegnap-jó-volt-a-ma-biztos-rossz-lesz nekem is állandóan ott van a fejemben... nem tudom, miért van ez belénk kódolva. Valahogy úgy érzem, hogy folyton "résen" kell lennem, különben beüt a baj.

    VálaszTörlés
  5. De Victor Hugo óta eltelt már nem kevés idő.:) Fú, A nyomorultak... kemény küzdelem volt. A párizsi Notre-Dame se szűkszavú, de az több fokkal jobb volt.
    Lehet, hogy ez nálad olyasmi, mint sokaknál az orosz-ellenszenv, mert azok depisek, hideg van, stb.
    Én is. Úgy érzem, hogy ha a lehetséges rosszat nem veszem számításba, valami baj történik.

    VálaszTörlés
  6. Igen, valahogy olyan magányos érzés kerülget a francia, főleg párizsi történeteket olvasva.. biztos az ilyen padlásszobás realista regények miatt.
    Mondanám, hogy le kéne szoknunk erről a hülyeségről, de nem merek:S

    VálaszTörlés
  7. Hm, azt hiszem, értem. De nem minden francia ilyen.:) Mondjuk a Salamon király és az Előttem az élet igen, legalábbis ilyennek gondolom, bár nagyon jó mondatok vannak bennük.
    Én meg nem tudok:S

    VálaszTörlés