2014. augusztus 17., vasárnap

Másféle könyvek

Vasárnap reggel van. A sötétítők lehúzva, a réseken ferdén tűz be a napfény. A kedves alszik, én pedig a gép előtt ülök. A szél finoman megrázza a fák leveleit, majd újra csend lesz. Az a vasárnap reggeli csend, ami (nagyképűen hangzik, de) inspirálóan hat rám. Valószínűleg írni fogok, de még nem tudom, miről. Egy szokványos könyves elemzés nem elég, ilyenkor valami izgágább jön. Amikor elolvasom ilweranék díjas bejegyzését, már zsizseg az agyam, az izgatottság keresi a témáját, a formáját.
Tulajdonképpen tényleg írhatnék olyan összevissza mindenféle blogot, ahol minden zsizsegős dolog helyet kap. Írhatnék arról is, hogy tegnap voltunk kirándulni a Zsíros-hegyen, a kedvenc helyemen (mert imádok szép házakat nézegetni - és elképzelni, hogy viking módra veszünk házat, azaz kikergetjük a lakókat egy míves fokossal), teljesen bio, kissé elvadult szedret szüreteltünk, találkoztunk nagyon helyes, de iszonyat pimasz husky-kölykökkel a hegy orrán, szédítő gombákat fotóztunk, az illatos levegőtől pedig úgy elszédültünk (nem, nem a gombáktól), hogy délután aludtunk egy jó nagyot.
De most maradok a könyveknél, mert mégis ez a médium, csatorna vagy mifene az, amin keresztül a legjobban kifejezhetem magamat, bármilyen hülyén is hangzik.

Döntő többségében regényeket olvasok, de egy ideje másféle könyvek is érdekelnek, életrajz, pszichológia, festészet, tehát pár dolog a non-fiction kapuszéles keretei közül. A teljesség igénye nélkül felsorolok néhányat, mert most ilyen kedvem van. Van közte olvasott, olvasatlan, és néhány különleges, ínyencnek tűnő kötet.

Földényi F. László: A festészet éjszakai oldala
Mindig szerettem a festményeket, de a versekhez hasonlóan ennek a témának se volt ideje nálam kibontakozni, csak mostanában kezdte szárnyát bontogatni. A Taschen csodaszép, színes albumai nagyon érdekelnek, meg persze ez is, az idézetei nagyon felcsigáztak.




Shelley Emling: Marie Curie és lányai
Felszínes dolog, de a borító volt az, ami kegyetlenül megragadta a tekintetem. Aztán rájöttem, hogy ez nem holmi könnyed regény, hanem életrajzi kötet. Vidoran megállapítottam, hogy legalább okosodni fogok belőle, ha egyszer eljutok hozzá.





Tolvaly Ferenc: Boszporusz felett a híd
Abszolút nem ismertem ezt a könyvet, de Madar Bogi érdekeseket idézett belőle, például Chefchaouent, a kék várost, ahol tényleg minden nagyon kék, hogy muszáj volt bekönyvjelzőznöm.





Tóthné Libor Mária: Limara péksége
Rettenetesen édesszájú vagyok, de a nagy gyengéim (a fagyik, a csokik és a sütik mellett) a péksütemények. Kíntól szűkölve nézegettem Limara blogját, mert túl bonyolultnak találtam még az élesztő felfuttatását is, meg persze lusta is voltam hozzá. Az előbbivel már sikerült megküzdenem, a lustaság viszont tartósabb probléma. Ez az egyetlen könyv, ami eddig megkísértett a gasztronómia tárházából, majd belelapozok a könyvesboltban.


Császtvay Tünde: Éjjeli lepkevadászat
A megjelenése óta érdekel, de az otthoni könyvtárban csak helyben olvasható volt, utána meg elfeledkeztem róla. Remélem, egyszer sikerül elolvasni.:D






John Vaillant: A tigris
Erről teljes mértékben katacita tehet, és azt mondja, hogy nekünk, az állatos témára érzékenyeknek sem fájdalmas, úgyhogy egyszer bátor leszek, és kiveszem a könyvtárból.






Susan Forward: Mérgező szülők
Félig terápia, félig kíváncsiság. De azért rendesen félek tőle.







François Villon - Faludy György: François Villon balladái Faludy György átköltésében
A kedves megvette a Szandi akciójában, én meg véletlenül belelapoztam és rögtön egy kedvemre való balladát találtam - versesköteteknél gyakori próbaelvemet alkalmaztam, és bejött, rövidesen tervezem elolvasni.




Arthur Cotterell: Képes mitológiai enciklopédia
Odáig vagyok ezért a gyönyörű albumért; olyan érzés, mintha megint gyerek lennék, a térdemre támasztom a vaskos kötetet, nézegetem a szép képeket és olvasgatom a szócikkeket. Jó lenne teljes egészében végigolvasni.





Bill Bryson: Majdnem minden rövid története
Ehhez is katacita adott egy nagy löketet. Alapvetően minden érdekel, szeretem magamba szipkázni és elraktározni az információkat, még ha azok totál haszontalannak is tűnnek. Bill Bryson biztos rengeteg érdekes dolgot tud nekem mondani.





Milorad Pavić: Kazár szótár
Az egyik nagyon félelmetesnek, és nagyon izgalmasnak tűnő posztmodern könyvszörnyeteg.
[A borítóképet mindenáron a bejegyzés elejére akarja rakni, úgyhogy kép nélkül marad az idiótája.]

Mark Z. Danielewski: House of Leaves
És a másik. Ez kész leviatán. És sírhatok a sarokban, mert úgy érzem, sose fogok annyira jól tudni angolul, hogy ezt megértsem. 

E.B. Hudspeth: The Resurrectionist
Nagyon érdekel ez a könyv, a hörcsögénem izgatottan remegő bajusza azt mondja, vegyükmármegvegyükmármeg. Csak nehogy pofára essek vele, mint a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeivel. Gyermeki, oldalfurkáló kíváncsiság, na.

Petrik Adrienn: A hideg szóda élvezete
A szép címe és a még szebb borítója fogott meg ebben az életmód-vagy milyen könyvben. Kicsit szkeptikus vagyok, de egyszer szeretnék beleolvasni.

Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém)
Azért, hogy legyen egy mese is a listában, azért, mert nem tudom kiverni a fejemből ezt a kicsit tilinkós kötetet, és végül azért, hogy legyen valami, ami teljesíti az "olvasott" kitételt. Fura egy könyv, néha úgy érzem, inkább felnőtteknek (vagy nekik is) való, mintsem gyerekeknek. 


5 megjegyzés:

  1. Haj, ha én egyszer tudnék olyan szépen írni, mint te! :)
    Szóval, a Villon-balladákat olvastam, szerintem neked is tetszeni fognak. A Majdnem minden rövid története engem is régóta piszkál, egyszer az enyém lesz! :) A House of Lives és a The Ressurectionist is érdekel, de ugyanazok a félelmeim velük kapcsolatban, mint neked.

    VálaszTörlés
  2. Házvétel viking módra :D:D Nálad mindig megragadja valami szókép az ember figyelmét...

    Épp mostanában jöttem rá, hogy valami rejtélyes okból kifolyólag sokkal könnyebben olvasok kvázi tényirodalmat (valami dologról szóló könyvet, na :D), mint regényt (ami meg végül is valaki más elmeszüleménye). Utóbbi valamiért nagyon nem megy egy ideje, még ha érdekel is a könyv, elveszítem iránta a lelkesedésemet, mielőtt a végére érnék. És nagyon-nagyon ciki ez olyasvalakitől, aki elvileg írónak vallja magát...

    VálaszTörlés
  3. Nita: köszi.:) Ne izélj már, tök jó értékeléseket szoktál írni! Este már tök erőltetettnek találtam az elejét.:D

    Síontan: :)) Sajnos nincs 60 milliónk házvételre, úgyhogy maradnak az ősi szokások.:D
    Szerintem nem ciki... olvass akkor tényirodalmat, életrajzokat, útleírásokat, leveleket, bármit, ami jólesik.

    VálaszTörlés
  4. Bill Brysont annyira imádtam! Egy darab tényt sem tudnék már mondani ebből a könyvből, de olvasni nagyon szerettem, bárcsak a világ összes tankönyvét ez a pasas írta volna...
    A Boszporusz felett a hidat majdnem elkezdtem egyszer, a szerző két másik könyvét olvastam még ezer éve, de már nem nagyon emlékszem rájuk. Viszont a Boszporusz miatt ez is kötelező darab lenne, bár most kezdek megkavarodni a kék városos képek kapcsán :)
    A hideg szóda.. nekem is szimpatikus, a borítója tényleg szép, de nem tudom, csak én nem szeretem a négyzet alakú könyveket?:)

    VálaszTörlés
  5. Részben miattad van eszemben.:)
    Háát, nekem nincs bajom a négyzet alakú könyvekkel, egy csomó album meg albumszerűség ilyen, nem?

    VálaszTörlés