2014. július 28., hétfő

Egy év

Szabó T. Anna: Elhagy
Elárul és elhagy. 
Kilök magából és elhagy. 
Önmagát adja ennem és elhagy. 
Ringat és elhagy. 
Talpam simogatja, fenekem törüli, 
hajamat fésüli, elhagy. 
Orrom az illatát issza, ölel: 
„Soha nem hagylak el!” Elhagy. 
Áltat, mosolyog, súgja: „Ne félj!” 
Félek és fázom, és elhagy. 
Este lefekszik az ágyra velem, 
azután kioson és elhagy. 
Nagy, meleg, eleven, fészekadó, 
csókol és dúdol és elhagy. 
Cukorral tölti a két tenyerem, 
tessék, ehetem: elhagy. 
Sírok és ordítok, úgy szorítom: 
foghatom, üthetem, elhagy. 
Csukja az ajtót és hátra se néz, 
nem vagyok senki, ha elhagy. 
Várom, ahogy remegő kutya vár: 
jön, ölel, símogat, elhagy. 
Ő kell, mert nélküle élni halál, 
felemel, melegít, elhagy. 
Ketrec a karja, de ház az öle, 
vágynék vissza, de elhagy. 
Egy csak a lecke: nem ő vagyok én, 
idegen, idegen, elhagy.

Ott a világ, lesz más, aki vár! 
Lesz majd benne, kit elhagyj. 
Csukd be az ajtót, vissza se nézz: 
várni a könnyebb, menni nehéz, 
lesz, ki elárul, lesz, ki elárvul, 
mindig lesz, aki vár, aki fél, 
mindig lesz, aki vissza se tér, 
megszül, és meghal, és elhagy.


5 megjegyzés: