2014. március 6., csütörtök

Csipkerózsika - Az ébredés

"A nyugati történetek azzal érnek véget, hogy a szereplők összeházasodnak, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Az orosz tündérmesék jóval túltesznek ezen: van bennük árulás, házasságtörés, gyilkosság, mindez abban a romantikus házasságban, amelybe a mese vándora belekeveredett. Csipkerózsika története az angoloknál és a franciáknál boldogan ér véget, de ez itt Oroszország. Csak egy bolond akarná átélni a tündérmesék orosz változatát."

Orson Scott Card: Bűvölet

Tudtam, hogy valamikor januárban megjelenik az író Bűvölet c. kötete, de, mivel a cím elég általános és nem olvastam semmit Cardtól, a tény hidegen hagyott.
A fülszöveg elolvasása után azonban teljesen elvesztettem az eszem - valószínűleg mindenki ismeri azt a kórságot, amikor egy könyv most, rögtön, azonnal kell, és még az ára is majdnem mindegy. Gyerekkoromban a Csipkerózsika volt az egyik kedvenc mesém (a fő-fő Az utolsó egyszarvú) és tudattalanul mindig arra vártam, hogy valaki megírja a mese felnőtt, ám a varázslatot megőrző változatát. Ezért buktam rá annakidején Yolen Csipkerózsájára (sajnos nem erre vártam), és most Card Bűvöletére. Kb. egy tucatszor elolvastam az ismertetőt, ami alapján egy Valente-stílusú regényt vártam, őszillatú, kegyetlenül őszinte mesét, ami olyan gyönyörű, hogy belemar a szívembe.

Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Ám ez nem azt jelenti, hogy nem tetszett a regény.
(Mindenki kifújhatja a levegőt.)

Card az időutazásra építette fel a regényét; a főszereplő, Iván - gyakorlott olvasókban a név megrebbenti az orosz mesék Iván nevű főhősét - gyermekkorában, az ukrajnai, érintetlen erdőben való csatangolás közben megbabonázott helyre bukkan; egy tisztásra, ahol egy levelekkel borított szakadékban, egy emelvényen csodaszép, fiatal nő alszik, esetleg halott. Az viszont biztos, hogy nem összeaszalódott múmia, ahogy a tíz éves főhősünk próbálja magával elhitetni. A fiúnak a levélrengetegben rejtőző valamitől inába száll a bátorsága és hazáig szalad. Még nem jött el az ideje.
De az emlék örökre vele marad, a tisztás és a nő pedig vár.
"Ismerte a csirkelábon álló, a boszorkány parancsára egyik helyről a másikra rohangáló kunyhó eredetének történetét. Hosszú tanulóévei alatt egyik néprajzkutatónál vagy irodalomtörténésznél sem olvasott olyan elméletet, hogy a boszorkány sétáló kunyhójának eredetije egy Boeing 747-es."
Iván, immár fiatal felnőttként visszatér, igaz, magának is se vallja be, hogy a hely kísérti. Miután végez a disszertációjához szükséges kutatással, elmegy a tisztásra, és ezzel az élete gyökeresen megváltozik, akárcsak az emelvényen alvó nő, Katyerináé, a kilencedik században élő, tajnai királylányé.
Azon túl, hogy az író alaposan kihasználja a helyzetkomikum adta lehetőségeket és esetenként szilaj vigyorgásra késztet, komolyabb kérdésekkel is foglalkozik. Kicsoda tulajdonképpen Iván? Egyetemista? Tajnai királyfi? Amerikai vagy orosz? Melyik az anyanyelve, és milyen vallású, katolikus, zsidó, esetleg ateista? A főszereplő bizonytalanságát mutatja nevének változó alakja, hol Ivánként, hol Ivanként jelenik meg - a születési neve pedig Itzak Slomo. És mit akar az élettől? Visszatérni az Egyesült Államokba, Tantalusbeli otthonába, hogy egyetemi tanárként folytassa az életét azzal a lánnyal, akit elutazása előtt eljegyzett? Vagy kitart Katyerina mellett, akitől elképesztő kulturális és időbeli szakadék választja el, ráadásul nagyon nem akar beleszeretni, ahogy egy tisztes, mesebeli királylánynak tennie kellene? Ráadásul ott van Baba Jaga, a tündérmesék legrettegettebb, emberevő boszorkánya, aki ellopta egy isten erejét?
Baba Jaga
(Bilibin illusztrációja, kép innen)
Az a kérdés is felmerül, hogy valami felsőbb entitás irányítja az eseményeket, vagy minden véletlenül történik, és sorsuk a szerencsére van bízva? És ha van isten, melyik az, kihez imádkozzanak?
"Legjobban mégis a Baba Jagából áradó hatalom és gonoszság rémisztette meg. Mindez viszont nem árnyékolta be az örömét, mert végig erre a pillanatra várt. Évekkel ezelőtt, mikor Baba Tyilától tanult, azt hitte, a bűbájok, kotyvalékok, varázsszavak és átkok azért kellenek, hogy megvédjék a családját a KGB-től vagy valami jövőbeni üldöztetéstől. Most megértette, hogy egész élete ide, e pillanat felé vezetett, amikor megvédelmezheti Tajna leendő királyát és királynőjét a történelem legveszélyesebb boszorkányától."

A legfőbb kérdés azonban az, hogy sikerül-e legyőzniük a boszorkányt, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak - vagy elbuknak és Tajna királysága eltűnik a föld színéről?
Ui.: ismét ajánlom mindenki figyelmébe a Világszép Vaszilisza c. mesekönyvet, kár, hogy csak elvétve lehet kapni...

Eredeti cím: Enchantment
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2013
Fordította: Kőszeghy Anna
Ár: 3490 Ft

6 megjegyzés:

  1. ez most akkor jó könyv vagy nem?

    VálaszTörlés
  2. Ehemmm, most pont úgy vagyok, mi te voltál. Mostakarom :)
    (Pedig nem olvastam még semmit Cardtól, és nem is gondoltam, hogy valaha akarok...)

    VálaszTörlés
  3. Nima: harmadik bekezdés:D
    "Ám ez nem azt jelenti, hogy nem tetszett a regény."

    theodora: én is így gondolom.

    ilweran: ó, én se olvastam semmit, és a Végjáték is csak nagyon a tudatom peremén motoszkál, szal ez ne zavarjon.
    Vigyem ma délután?:D

    VálaszTörlés
  4. Ezzel az értékeléssel határozottan felcsigáztál! :)
    Egyébként most ezt a "kórságot" a Tolvajok tele kapcsán érzem :D

    VálaszTörlés
  5. Örülök.:)
    Ó, azt felnyomtam kívánságlistára, nagyon érdekesnek tűnik.

    VálaszTörlés