2014. február 14., péntek

Pici post 2. - Két nagyon szép vers

Sokáig ódzkodtam József Attila kedvszerű (értsd: nem iskolai kötelességből fakadó) olvasásától, mert a tőle tanult versektől iszonyat depressziós hangulatba kerültem, de az utóbbi időben több szép írásába futottam bele, úgyhogy legközelebb ő jön velem a könyvtárból.

József Attila: Aludj

Aludj
egy fáradt vén fa fölrepült és elpihent a legkönnyebb felhőn
a vízcsepp lábujjhegyen gurul reszkető szíved fölött
szeretném ha kócsag lebegne mosolyodban
hó hull
komoly fekete medvék vonulnak
én nem tudom hogy férnek el kicsi tavaszi szobánkban
nem is rád gondoltam tavaly mikor hirtelen fölgyógyultam
amerre jársz jószagú friss fehérnemű lebeg a fejed fölött
könyvek hallgatnak köröttünk
nagyon örülni nem szabad vigyázz
a halott virággal legyezlek melyet hajadból nekem adtál

Ezt meg csak azért, mert szép:

Gyóni Géza: Valami…

Valami édes, valami fájó
borús merengés
ugy elfog néha, mikor az úton
mellettem elmész…

Ugy, ugy szeretnék visszafordulni
s nézni utánad -
Nem szabad. S könnyem, érzem elönti
bús szempillámat.

Valami édes, valami titkos
égi sejtés száll:
valami súgja, hogy te is éppen
arra gondoltál.

Szóval, ilyen dolgok is vannak a tumblr-en, nemcsak szépen megphotosoppolt képek. Az első vers a Nyugat folyóiratról, a másik a MorningPoetryről származik.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése