2014. február 10., hétfő

"A láp démoni varázsa"

"Kedves Holmes!

Remélem, korábbi leveleim és a táviratok percnyi pontossággal tájékoztatták mindarról, ami itt, az isten háta mögött egyáltalán említést érdemelt. Minél tovább él ezen a vidéken valaki, annál jobban hatása alá kerül a láp kietlen hangulatának, sőt - merem mondani - démoni varázsának. Telepedj meg csak rajta, s máris elszakadtál modern angol civilizációnktól! Amit viszont cserébe kaptál érte: lépten-nyomon fölfedezheted magad körül a történelem előtti ember lakóhelyeit és munkájának nyomait. Bármerre indulsz, mindenünnen eléd bukkannak az elfeledett ősember házai, temetkezőhelyei, és azok a hatalmas kőoszlopok, amelyek sokak szerint templomaiból maradtak ránk. Egyetlen pillantást kell csak vetni a kopár domboldalakon szerteszét heverő, szürke kőkunyhókra, s a szemlélő máris az ősidőkben érezheti magát.(...)"

Sir Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája

Amikor felszállok a vonatra, végre nyugodtan elfészkelődöm és kinézek az ablakon a kora esti, esőtől csillogó tájra, mindig eszembe jut, hogy már megint nem hoztam magammal Sherlock Holmes-kötetet. A Félelem völgye és más elbeszélések idején történt, hogy a vonatozás, a borús időjárás és Holmes kalandjai összekapcsolódtak bennem - ami, valljuk be, a történeteket ismerve nem meglepő.
Szerencsére legutóbb eszembe jutott a Sherlock-impresszió, de rám jellemző, nyakatekert módon nem a vonaton olvastam el, hanem esténként, lámpafény mellett. A borzongástól vagy a félelemtől igen messze jártam, de sokkal kellemesebb hangulatot körítettem hozzá, mintha verőfényes napsütésben kezdtem volna neki.
A vadromantikus lelkem odáig volt a ködben úszó komor lápvidékért, a veszélyes ingoványért, a zord tájon hallható üvöltések rejtélyes eredetéért - tényleg egy izzó szemű, pokoli teremtmény hangja száll a sziklák felett, amely a Baskerville család átkát jelenti? Vagy csupán kóbor kutya? Az ingoványban lassan elsüllyedő póni? Egy ijedt madár, rejtőzködő ember, netán egy kísértő, kárhozott lélek?
A rejtélyt nem találtam olyan csavarosnak, mint néhány másik novelláét, de az elbeszélésmód bőven kárpótolta a plusz apróságokat. Szegény, drága Watson, lehet, hogy nem olyan zseniális elme, mint Holmes, de zseniális elbeszélő.:)


Az a bajom a krimikkel, hogy érdemben nem tudok hosszan írni róluk, ráadásul sok szerző körülbelül egyenletes teljesítményt nyújt, ahogy Conan Doyle is. Kellemes agylazító olvasmány nehéz időszakokra vagy fajsúlyosabb könyvek előtt-után.

Ui.: az azonos című Sherlock-epizódot jóval a könyv olvasása előtt láttam - teljesen átformálták a történetet, de semmi bajom a szabadon értelmezéssel, ha az eredmény tetszetős, és ez az volt, meg az egész Sherlock.

Eredeti cím: The Hound of  the Baskervilles
Sorozat: Delfin könyvek
Kiadó: Móra
Kiadás éve: 1966
Fordította: Árkos Antal
Illusztrálta: Szecskó Tamás
Ár: ha jól emlékszem, 3-400 Ft volt

1 megjegyzés:

  1. Ohh hát 21. századi Sherlock mindenkinek a szívébe lopja magát. Mi egy egész adást szenteltünk neki:)

    VálaszTörlés