2012. október 8., hétfő

A YA hattyúdal

"– A lelkek légypapírja vagyok. Ez… bizarr."

Rachel Vincent: Lélektolvajok
Értékelés: 3 sms az 5-ből
Kedvenc karakter: -

Nem tudom, hova tűnt a pénztárcámból a könyv jegyzete - valószínűleg véletlenül kidobtam, de az előző postban leírt jegyzetfüzet már meglett -, de tulajdonképpen nem is érdekes, annyira nem emlékszem a történetre, úgyhogy ez egy rövidke bejegyzés lesz.

Néhányan biztosan csóválják a fejüket, hogy miért olvastam el ezt a könyvet - mert hülye vagyok. A konszolidáltabb válasz úgy hangzik, hogy nagyon felcsigázott a halottas-sikolyos motívum, de olyan volt, mint egy szép, színes lufi, ami azonnal leereszt némi vinnyogás kíséretében, amint kézbe veszed. Totál lapos ez a misztikus szál, megint csak egy kis gömbdísze a Nagy Nyálas Szerelemnek. És persze itt vannak a megszokott klisék: szerencsétlenlány, magányos, a legjobb barátnője bezzeg bomba csaj, aztán érdekes módon a suli leghelyesebb sráca (brrrr) mégis őt tünteti megtisztelő figyelmével, és persze nagyon megértő is, Kaylee már attól megnyugszik, ha a közelében van, blablablaaaa. Vannak örvénylő szemszínek vagy mik, a szimpla piros, sárga, fekete, lila már nem elegendő. Ráadásul ez egy hatrészes sorozat nyitó darabja, ha jól emlékszem, és még kísérő kötetek vagy novellák is vannak, elalélok a gyönyörűségtől.

Habár betűkkel nagyon leírtam a kötetet, számilag azért értékeltem mégis közepesre, mert egy hóttotál átlagos young adult könyvről van szó, aki szereti ezt a műfajt, annak tetszeni fog, de aki újdonságra vágyik ezen a téren, az ne errefelé keresgéljen. Nekem ez volt az a pont, amikor betelt a pohár, unom a YA-kat, még a Csodák korától is a hideg futkos a hátamon, pedig mindenki dicséri. Befejezem a néhány érdemes, függőben lévő sorozatom (Rubinvörös -és Gemma Doyle-trilógia), elolvasom a Mielőtt elmegyeket és azt a párat, ami várakozik és nem akarok tőle megszabadulni, aztán annyi, végeztem ezzel a típusú ifjúsági irodalommal, ha nincs komolyabb mondanivalója, egy siratókórus nem tud rávenni, hogy beleolvassak.

Ui.. a költőinek szánt mondatoktól egyenlő mértékben öntött el a szánalom és a röhögés iránti inger, ezért az egy dologért sajnálom, hogy nincs meg a jegyzetem (mondjuk, valószínűleg úgyis csak oldalszámot írtam fel, és a könyvtől már egy ideje megszabadultam.)

Eredeti cím: My Soul To Take
Sorozat: Sikoltók 1.
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2012
Fordította: Farkas Veronika
Ár: 2890 Ft
Az írónő honlapja



3 megjegyzés:

  1. Üdv a klubban! :)
    Egy ideje én is távol tartom magam a YA-któl, mert már több, mint unalmasak. Idegesítenek. Irritálnak...
    Felnőtt irodalmat ide! :)

    VálaszTörlés
  2. Sajnálom és örülök, hogy te is így érzel:) Ennek ellenére Nyakigláb Apót olvastam, tényleg tündérbűbáj könyv:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na de a régi jó ifjúsági könyvek teljesen más kategória szerintem, mint a mai tucat ya.
      Nyakigláb apót én is szívesen olvasok. :)

      Törlés